A ház lakóinak története


A ház története


A házat Posovszky Márton és felesége, Judt Teréz építtette 1937-ben. A terveket Szeidler József készítette. Alig 9 év elteltével, 1946 tavaszán kitelepítették a családot. A kitelepítést követően a házat a mezőkövesdi származású Pál János napszámos kapta meg az államtól. Az 1950-es évek elején a ház első szobáját Újházi György író, dramaturg és felesége Berki Zsófia lakta, őket Budapestről telepítették ide Solymárra. A budapesti értelmiségi család az 1960-as évek közepén elköltözött. Pál János lánya, Pál Elvira Mária, feleségül ment Székely Mátyás Mezőkövesdről származó kubikushoz. A Székely házaspárnak egy fiúk született Mátyás, akinek gyermekei 2013-ban a solymári önkormányzatnak eladásra kínálták a házat.

Székelyék az eredeti előszobából konyhát és fürdőszobát alakítottak ki, és bevezették a vizet (gázcsonk az udvaron van). A kövezet, a padlózat, az ajtók, az ablakok mind 1937-ből származnak. A házon egyéb átalakítást nem végeztek.

Székelyék az udvarhoz tartozó hátsó kertet 2001-ben telekszomszédaiknak eladták. Ahol régen a disznóól és a trágyadomb volt, ott ma - másik telekhez tartozó - lakóház áll.

Posovszky Márton családjának története

A földműves, Posovszky Mátyás a Hősök utcában [Neövőgy] lakott. Két fia közül az egyik Posovszky Jakab pékmester, a másik fiú Posovszky Márton (*1906. október 28. †1993. július 23.) földműves lett. Márton 1929-ben feleségül vette Judt Terézt (*1908. április 2. †1987. december 7.) A fiatal pár kezdetben a szülőknél lakott, majd 8 évi házasság után a Szent Imre herceg (ma Dózsa György) utcában építkeztek.

Földművesek voltak, főleg gyümölcsöt termeltek: a híres solymári „politur” cseresznyét, meggyet, málnát, ribizlit, körtét, sárga- és őszibarackot, szilvát, birsalmát, naspolyát, diót. A gyümölcsöt lovaskocsival vitték eladni főleg az óbudai [Aujdauwe Moag, Altbudaer Markt] és a Széna téri [Heiplotz, Heuplatz] piacra. A családnak volt egy kis szőlője is, ez mintegy néhány hektó saját bort eredményezett. Ezen kívül kukoricaföldjük és lucernásuk is volt. Földjeik a solymári határban voltak. [Tretplotzocke, Paustweg, Wéerischwarer Ocker, Freigrund, Wojgyocke, Fünfklofter]

Posovszky Márton a földművelésen kívül értett az asztalos- és ácsmunkákhoz is. Saját maga készítette a ház homlokzatán látható, fából készült díszítő elemeket. Telente színpadot ácsolt budapesti színházaknak.





A család a kitelepítés előtt házuk udvarán (1942)

Két gyermekük született, Rózsi 1930. május 2.-án és Rézi 1937. szeptember 13.-án. Rózsi, mint „nagylány” gyakran vigyázott a húgára, ellátta az állatokat és főzött az egész családra. A lányok az 1942 táján készült képen láthatók házuk folyosóján kedvencükkel, Csicsi cicával.

Balról Rézi és nővére Rózsi,Csicsi cicával

A családot 1946. április 24.-én kitelepítették. Posovszky Márton két faládát ácsolt, az egyikbe a ruhaneműk és a meleg takarók kerültek, a másikba az élelmiszer. Viszontagságos útjuk végén Brettenben (Németország, Baden-Württemberg tartomány) találtak otthonra.

Rózsi 16 éves volt a kitelepítéskor. Annak ellenére, hogy családjával együtt került Németországba, nem tudta megszokni az új környezetet, és elhatározta, hogy visszaszökik Magyarországra. Szétbombázott német, osztrák és magyar városokon keresztül ért 15 éves unokaöccsével együtt egy novemberi estén Solymárra. Itt nemhogy nem várta senki, hanem még a rokonok sem fogadták be, mert féltek a hatóságoktól, az újabb kitelepítéstől, a besúgóktól, a meghurcoltatástól. Végül Bözsi néni, a Széna téri piacon a régi standjuk mellett árusító baromfis kofa fogadta be. Nála húzta meg magát, míg nagykorú nem lett. Szakácsnőnek tanult, itt ismerkedett meg későbbi férjével, Horváth Károllyal, aki 1950-ben vette feleségül. Két gyerekük született, Ilona és Károly. Az 1960-as években a moszkvai magyar nagykövetség szakácsaként éveket töltött családjával a Szovjetunióban. Hazajövetelük után, anyagilag megerősödve, telket vettek Solymáron, és házat építettek. 


Rózsi néni 2014. májusában jó egészségben töltötte be 84. évét, és sok hasznos információval és anekdotával szolgált a ház történetének felkutatásához.


Rózsi és barátnői 1948-ban Solymáron, 
balról Milbich Mária és Wenczel Anna.
Horváth Károlyné, Posovszky Rózsi néni 84 éves







Rézi hamar beilleszkedett az új német közösségbe, okos lányként jól tanult. Évtizedeken át megbecsült titkárnőként dolgozott. 1962-ban férjhez ment Eberhard Wiedmann tanáremberhez. Házasságunkból két lány született: Christiane és Carolyn.

Rézi a szülőkkel 1948-ban Németországban
  
Öt unokája számára kezdte leírni és fényképekkel illusztrálni a gyerekkorát, a kitelepítés történetét és a család beilleszkedését az új hazába. Ez a 60 lapos füzet történelmi kordokumentum, melyből számunkra életre kelnek a tájház egykori lakói, a hétköznapjaik, az orosz megszállás és a kitelepítés szörnyűségei. Rézi 2011. március 23.-án halt meg Németországban.


Posovsky Rézi visszaemlékezéseinek címlapja
 

Történetek a ház egykori lakóiról

Egy solymári család a 70-es években meglátogatta Posovszkyékat Brettenben. Ajándékba Posovszky Márton egykori gyaluját vitték, amit Székely Mátyástól vásároltak 500 forintért. Márton kicsomagolta az ajándékot, és azt mondta:
-Nem értem, hogy lehet egy ilyen jó szerszámot eladni!
Posovszky Márton aprótermetű, törékeny alkatú, szívós férfi volt. Mint ácsmester a téli hónapokban Budapesten keresett munkát. Egy alkalommal szerszámaival a Széna téri piac előtt álldogált. Hozzálépett egy férfi, megmustrálta, majd végül a szekercéjét megvizsgálva kérdezte:
-Maga akar munkát keresni? – és földre dobta a szerszámot
Márton így válaszolt:
-Engem megalázhat, de a szerszámaimat nem hagyom! Ennek a szekercének a nyele, a fogása, az éle a legtökéletesebb! Csak maga nem ért hozzá!

A férfi, egy budapesti színháznak színpadi ácsolókat, díszletmunkásokat keresett. Mártonnak így lett évtizedeken keresztül a téli hónapokban munkája.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése